A Kertészffy Margit felhasználó összes verse >>>
MESE A GYŰLÖLETRŐL
Volt egy szép ifjú királynő, mint kora-tavaszi hajnal,
de magányos, mint a téli éjszaka.
Húsból, vérből való szülőt nem ismert,
csak azt tudta, hogy atyja a trón, anyja a bíbor,
s testvérei a szeretetre éhes gondolatok.
Gyermekkorában nem volt játszótársa
s mire felnőtt, nem volt barátja;
ritka virág a barátság, nem igen terem meg trónok zsámolyánál.
Palotája ablakából sóváran nézte az utca népét;
gyermekek szülőikkel, felnőttek barátaikkal,
ember embertestvérével dolgozott, mosolygott, örült és élt.
S a királynő szívében az irigység beszélt,
s az irigységből egy nagy gyűlölet fakadt,
s a gyűlölet megölte a kacajt, a mosolyt
mind, ami vidám és napfényes volt,
ezerszám tarolta le a virágokat, egyetlen nap alatt.
