A Kertészffy Margit felhasználó összes verse >>>
VERGŐDÉS - - - ÉS VÍGASZ.
Mi vagyok én?
Csupán vetített árnyék a falon?
De mi az a fény,
Mely rajtam át nem hat? - - Vajon
Mily magasságból jő
S mi az a fal, amelyre rávetít?
Engem a semmiből hívott elő
Az anyag világába, melyre fölfeszít.
Az árnyék néma, de ezer sikoly
Torlódik torkomon,
Majd könnyé testesül és végigfoly
Elaggott arcomon.
Jó! legyek vetület!
Csak azt az egyet tudnám
Ki az, ki szürke árnyként vet
A létnek kínpadára... Tudván
E titkot, könnyebben viselném
A kínt, mit testem, szívem, elmém
Oly nehezen visel.
Kérdésemre, jaj! ki felel?
"Én! - - Aki Teremtőd vagyok!
"A fény és árnyék most még egy... Csak angyalok
"Szállhatnak tiszta fényként itt, az égben.
"Míg anyag-testben éltek, küzdjetek
"Hogy el ne vesszetek a nagy sötétben
"Mert fény-forrás van bennetek
"Mit őriznetek kell s növelni lassan
"Míg visszfény támad a magasban.
"A fényt, mit adtam, óvni kell nagyon
"E fény a rátok bízott mennyei vagyon
"És teremtésemben hű sáfárjaim legyetek
"Így működjetek Velem - - és Én veletek!"
1972 május 10
