A Kertészffy Margit felhasználó összes verse >>>
KÉRDÉS.
Mi ez a mi testünk?
Bűnnel, kínnal telített börtön
Melybe egy tisztább világból zuhanva estünk?
A ruhánk rab-darócz, vagy tán királyi öltöny?
Hova visz testünk, milyen sors elé
Ha nem lenne bennünk annyi állati ösztön.
A cél csak sírgödör?
Pár évnyi hívságos gyönyör,
Aztán a férgek lakomája
Legyen csupán e test?
E kérdésre a választ hol keresd?
Ki felelhetne rája?
Testünk sejt-halmaza sokszor föllázad
S rút betegségként élősködik rajtunk,
Talán azért, hogy mélységes alázat
Némítsa el átokra-nyíló ajkunk?
Ti kérdések, mily pokoli sötétből
Sikoltoztok ily rémítőn felém?
Nem félek tőletek! Nem adom meg magam!
Más, fényes út tárul elém!
Nem lépek ki az égi közellétből,
Mert valakinél menedékem van.
Szent ez a test, mert egyszer régen
Magára öltötte azt Isten Fia!
Osztozott vélünk minden szenvedésben
Hiszen kereszten kellett halnia.
Megjárta Ő e földi pokol minden mélyét,
De sírjából kikelt s velünk maradt.
Hitben ma is érinthetem palást-szegélyét
És lelkem, testem gyógyul szent keze alatt!
1971 április 21
