A Kertészffy Margit felhasználó összes verse >>>
AZ EMBER HIÚSÁGA.
A magzat már az anya-szív alatt
Talán azt gondolja: "Nemsokára leszek!
"A létem drága bimbó, mely mostan fakad.
"Dicső lesz minden, amit majd teszek!"
A férfi büszkén mondja: "Én vagyok!
"A jövő a kezemtől függ és az enyém.
"Eltörpülnek előttem, vitézek és nagyok,
"A mának hőse más nem is lehet, csak én!"
A hant alatt csak hallgat a halott,
Helyette foszló tagjai beszélnek:
"Ember és költő voltam egykor ott
"Hol ma is nyüzsgő ember-hadak élnek.
"Mondják, felejtve már, a régmúlté vagyok,
"Szegény bolondok! - - Mert örök az ember
"Melyet daloltak áldott angyalok,
"Hangot ők adtak lelkünk ihletének.
"Kezükben csupán hárfa volt szívünk,
"Azért mi voltunk, vagyunk s örökké leszünk!
"Bárhogy is gúnyoltok, vagy sírtok értem,
"Én most az örökké valóság kapujához értem."
Ekkor a sír fölé egy gyönge nő hajolt.
Könnyázott arcán mélységes alázat.
Köszönte Istennek, hogy egykor anya volt
S hogy élte nem volt más csak őszinte szolgálat.
1971
