A Kertészffy Margit felhasználó összes verse >>>
VITA.
Első hang.
Színpad az élet és deszkáira
Úgy penderít ki tégedet a sors keze
S nem tőled függ, hogy dráma vagy komédia
Lesz árva lényed célja, szerepe.
Sokszor nem tudod elég jól a szöveget,
De a súgóra soh'se bízd magad,
Mert hangja mélyről kísért tégedet,
És sokszor hitvány a segítség, amit ad.
Inkább a költő szellemét idézd,
Ki sorainak életet keres,
Ki tégedet is repülésre készt,
Az ő szívével együtt sírj, nevess.
És inkább rögtönözz - - de égi szóval,
S ragadd magaddal a sok hallgatót,
Ők is repüljenek a szárnyalóval,
Felejtsék el az élet gondját - - a valót!
Második hang.
Harctér az élet és nem bohócok tere!
Ki ide küldött, harcra küldött minket.
Szerszám, vagy kard, az ember tenyere
Fegyverként fogja.. Hősi tetteinket
Sem sors, sem költő nem szabhatja meg,
Az akaratunk az, amely bátran csatázik,
Legyőzünk minden ellent, hogy beleremeg
E föld. Sebaj! Ha egyre vértengerben ázik.
Az özvegyek és árvák pergő könnye
Szívünkben szánalmat sohase gyújtson,
Miénk legyen zord sziklák közönye,
Csak létünk új csatára új alkalmat nyújtson.
Mert fő a harc, a dicsőség mezsgyéje,
Babér és győzelem - - vagy legyen hát bukás!
A cél a harcnak örök szenvedélye,
Mert itt e földön úgy sincs semmi más!
Harmadik hang.
Igen! Az élet színpad s amit rajta játszol
Te ember - - csúf komédia csupán.
Igen! az élet harctér. De egy nap csak rád szól
Az igazság s megsemmisülsz szaván.
Én nem vitázom. Szavam halk legyen,
Mert amit mondok békés és szelíd.
Bár egykor átszegezték mind a két kezem
Ma is számontartom az özvegy könnyeit,
S az árvák fejét simogatom lágyan,
Bár nem ismernek ma az emberek,
Segíteni - - segíteni ez minden vágyam
S hogy éltetek vezére én legyek.
A pásztorbot volt egykor fegyverem,
De keresztem alatt csak egy követőm állt,
Csupán anyám s egy bűnös nő maradt velem
És együtt szenvedtük a Golgotát.
Föltámadtam - - ma is melletted járok,
Hogy vezesselek ember-fiam, téged,
Hogy megláss, felismerj, csak arra várok,
Mert Én vagyok az Út, az Igazság, az Élet!
1971 június
