A Kertészffy Margit felhasználó összes verse >>>
IN NOMINE JEZUS CHRISTUS! 1971 junius 8
ÚR NAPJÁN.
Ezt a verset nagyon régen
Írtam, nem is tudom, hogy
Mikor, de csodálatosképpen
éppen Úr Napján, 1971 június
10.-én került ismét kezembe.
Egy csomó kiselejtezett írás
között akadtam rá.
Csodálatosak az Úrnak útjai!
A Te napod van ma, Uram!
Keletről idetévedt nemzetünk
Hadúr hite oly réges-régen letűnt.
Imádni megtanultunk ahogyan
Hideg nyugatnak szelleme imád.
Uram! szemed szívünkbe lát!
Szentséget viszünk - - baldachint fölötte.
Harangok zúgnak, zengnek körülötte
S mi megtanultunk kérni szelíden.
Táltos ma nincs - - és nem lesz sohasem,
Nem áldoz Néked több fehér lovat.
Az oltár lángja más - - - és más a pap...
S mégis - ma is - vérfolyók omlanak.
Míg oltárt építünk fel észak, délnek,
Kelet, nyugatnak - száll az ének
A zöld, virágos sátorok alatt,
Te kiszakított szíveinkre nézel
S mit nyújt Feléd e nemzet két kezével,
A láthatatlan vér ömlik, szakad.
A Te napod van ma, Uram! ott délen
A Tied s bérces, messze északon;
Kelet s nyugat is millió szenvedésben
Hozzád sikolt e szentséges napon.
Az anya testét hogyha szét is tépték
És eltiporták áldott magzatát,
Nem bosszúért - büntetni gyilkos vétkét,
De irgalmadért mennyekig kiált.
Hadúr ha voltál - harcba vittél minket.
Krisztusként jöttél - megfeszítteténk.
Nem kérjük, hogy ne büntesd tetteinket
S hogy kínok serlegét ne nyújtsd felénk,
Csupán csak azt, hogy álljuk meg a próbát,
A kísértéstől szabadíts, Uram!
Hogy gyermekedként tűrje Golgotáját
E nép - s ne bukjék el fájdalmiban.
Tudrának hív Hindu. "Om" vagy ott
Hol Himalája szűz havának leplén
Arcodnak fénye fennen ragyogott.
Te Ammon voltál szőke Nílus mentén
S hol Niagara habzón zúg a mélybe,
Sas-nemzedék Hiasvataként imádott;
Te tükröződsz, Olympos kék egén
És észak népe Torban téged látott.
Szent templomodban, csillag-végtelenben
Mi csak egy napot szenteltünk Neked.,
Ó most taníts meg - oltsd e nép szívébe
Hogy minden - - minden nap csupán Tiéd,
Mert hogyha eszmél a Te szent idődre
Nem élhet többé hitvány dőreként,
De bizalommal, áldón néz előre
S új életébe - arcodba tekint.
Megtartatik Magyarnak még továbbra,
Vagy mai léte befejeztetett?
Tán átvisz eged más csillagára?
De otthona, Uram, mindig a Te szíved.
Hogy majdan hogyan szólít Téged, milyen nyelven,
Uram, tudom - mégis megérted őt.
Csak add, segítsd, hogy zengőn énekeljen
Az Örök Összhang trónusa előtt.
S amíg Magyar, tartsd meg tisztán Magyarnak,
Vagy vedd Magadhoz fáradt gyermeked,
Szolgája ne legyen több ősi bűnnek, bajnak
De minden napját szentelje Neked.
S ha befejezte földi hivatását
S elsöpri őt egy nagy világ-vihar,
Mikor meglátja arcod ragyogását
Mondhasd el róla; Nem teremtém mását!
"Jó szolgám voltál! - Áldott légy Magyar!"
Átjavítottam 1971 június 11.-én.
