A Kertészffy Margit felhasználó összes verse >>>
GYŰRŰK.
Három gyűrűm van. Egyik nagy, tömör,
Rajta piczinyke, zöld smaragdvirágok.
Fiús, daczos, szinte magosra tör,
Ilyent talán nem hordanak lányok.
Közbül a gyöngy --- egy színes szép napom volt,
Négy kis smaragd --- reménység koszorúzza,
Fölvidít hogyha lelkem bús, lehangolt,
De ujjamról --- az élet majd lehúzza.
A második boglár, gyöngy és rubin
Hajszálvékony az arany karikája.
Három baráti kéznek ujjain.
Ily három gyűrű égőszín virága.
S habár meleg, hűséges szeretettel
Kezünk oly sokszor egymáséba tévedt,
Válásra ébredünk egy szürke reggel
S a gyűrűnket --- letépi majd az élet.
A harmadik, két gyémántkönny között
Emlékezések méla, kék zafírja,
Miért minden könnyem beleköltözött
Oly súlyos hogy a kezem alig bírja.
Fehéres fénye látszólag rideg
De ujjamon egy sajgó, izzó folt,
Még is --- tőle akkor sem válok meg
Ha majd kezem merev lesz és hideg.
Mert az anyámé volt.
Winkler Margit
