A Kertészffy Margit felhasználó összes verse >>>
A MACSKA.
Előttem ülsz és fényes tág szemeddel
Merően bámulsz rám..Most nem dorombolsz.
Kényeztető lágy érintésem nem kell..
Smaragd szemed mögött - - mondd, - mire gondolsz?
Minthogyha minden izmod megfeszülne,
Szinte élettelen..Behúzva éles karmod.
Most mélységesen megvetsz, így előttem ülve;
Utálod ezt a lomha ember-barmot.
Emlékszel - - látom jól, valami nagy titokra,
Látsz valamit - - mit ember meg nem láthat.
Feszülten hallgatsz, - - lantra, systrumokra?
A múlt misztériuma ami áthat.
E szürke kis szobának légkörén? - - Mondd, tömjén
Fojtó felhője amit szimatolgatsz?
Árnyak borulnak rád, vagy fénylő örvény
Amelybe istennőként beleolvadsz?
Bubastis falait idézi gőgös lelked?
Szerelmeket, melyek úrnője voltál?..
Titkos szentélyedet ismét meglelted,
Hol bazalt-szobrod volt a szörnyű oltár?
Vonsz mélységedbe hol a holtak járnak,
Hol Tot előtt remeg a bűnös lélek
Mert árnyat vetnek rá a karvaly-szárnyak..
-----------------------------------------------------
Mozdulj! te furcsa állat! - - Fázom..Félek!..
1939 december 2
