A Kertészffy Margit felhasználó összes verse >>>
LEVÉL ÉDESAPÁMHOZ.
Én jó Apám! Nincs olyan pillanat
Futó napomban avagy csöndes esten,
Hogy magam mellé ne gondoljalak...
Az út amelyen nyáron jöttöd lestem
Szalad a ködös völgybe, oh! járatlanul - -
Lábad nyomát elmosta rajt' az ősz
De tudom - - érzem, - - láthatatlanul
Te mégis gyakran - - titkon arra jössz..
A kapucsengőt vélem hallani
S futok, hogy ajtót tárjak s két karom,
Csak csupasz fák közt suttog valamit...
A hozzám szállott gondod volt - - vajon?
Csalódott szívvel a szobába térek
S a tűzhely mellé ülök csöndesen
És gondolatban hívogatlak téged,
Meghitt tűzfénynél, hogy beszélj velem.
Idézem Néked kertünk szép nyarát
Mikor, nagy büszkén, munkám mutogattam..
A kis gyümölcsöst - - ifjú almafát
S az epreket; alájuk lombot raktam..
Hogy érő, szép gyümölcsük mily nehéz,
Te lehajoltál s ujjaiddal mérted.
Termettek bőven, oh! az apakéz
Megáldotta, - - tán titkon arra kérted,
Hogy növekedjenek szűz, mézes ízben;
Remetén nem is termett szebb eper..
Kis bokrocskáik állnak smaragd-díszben,
Idén - - úgy látom, - - nem hervadnak el.
S idézem azt az esti búcsú-sétát, - -
Be messze az a nap, jaj! merre - - hol van?
De őrzöm mindörökre ajándékát,
Mert szóltál halkan:"Jól van - - minden jól van..
"Kis kerted - - házad, jobb nem is lehetne,
"És minden egyéb, - - látod, jó az Isten.
"Csak benne bízzunk, - - ember mit tehetne?"
Hallgattalak.. Nem tudtam szólni mitsem.
A két karom tele volt friss virággal
S mikor a régi feszülethez értünk,
Krisztus lábához tettük, hő imával
Köszönve azt, hogy annyi jót tett értünk..
S az erdő fái bölcsen bólogattak
S a drága Jézus nézett Rád - - és rám..
Azóta hordozói áldott pillanatnak,
Vagyunk mi ketten édes jó Apám...
1939 november 16
