A Kertészffy Margit felhasználó összes verse >>>
VERSES KÖNYVEK KÖZÖTT.
Fehér lapokból szörnyű karavánként
Be sokszor járulnak elém a kínzott holtak!
Regösök.. Holt kezükben dal-ajándék,
Bár régen Múlt-Országba vándoroltak.
Előttem áll a dacos, büszke Szittya
Ady - - haragvón, gálya-láncra fűzve..
Minden dalát egy korbácsütés szítja
Míg hóhéra, a Vér, veti a máglya-tűzre.
Mindnek lehullt szent ikaroszi szárnya!
Látom Juhász Gyulát, a Magány üldözöttjét,
Kétségek közt megváltó végét várja,
Az Ében-kaput ő tárja ki önként.
Látom vérgyöngyösen Tóth Árpád száját..
Jaj! hallom kínos, üres köhögését,
És Kosztolányi rekedt sóhaján át
Ezernyi édes rím csilingelését.
-------------------------------------------
Az ember kit utánoz, - - melyik ős elődjit
Mikor tövist szúr át a csalogány-szemen?
A sorsot tán - - mely sújtja éneklőit,
Hogy daluk szívbemarkolóbb legyen.
1939 november 16
