A Kertészffy Margit felhasználó összes verse >>>
MADARAK.
Északról délre fennen szálltatok
Ahányszor csak meghalni tért a nyár
S rideggé vált erdős-tavas hazátok
S befagyni készült tiszta ér s mocsár.
Vitt ösztönös szerelmetek - - vitt délnek
Hol szakadatlan mosolyog a nap,
Hol sós szelek a tengerről regélnek
S szabad virágok nyílnak, bomlanak.
Fordult a sors! Viharzó, büszke szárnyak
Az édes délről szállnak zordon tájra,
Sötétség várja őket s gyilkos árnyak..
Szívünk kíséri röptük, áldón - - fájva.
Ti zengő érc-sasok, ti harcos madarak!
Keringni fogtok - - hullni is, talán,
Az észak-fény roppant íve alatt
Halálos, hosszú téli éjszakán
És mégis szálltok ösztönös nagy vággyal,
Röpít a lelketek és áldozatos nagyság,
Mert előttetek láthatatlan szárnyal
Eszményetek - - az örök szent Szabadság!
1939 november 5
