A Kertészffy Margit felhasználó összes verse >>>
A MARGIT KÖRÚT 1939 ŐSZÉN.
A kávéház, az olcsó otthon-pótlék
Most befogadja menekültjeit
A gondnak..Mert egy asztal volt még
Közéjük ültem mintha vártam volna
Egy vidám órát - - vagy tán valakit.
Készséges pincér szalad hívó szóra
Karján az asztalkendő leng - - vakít
És műmosolyos szája mintha szólna
De hangtalan:"Be messze a záróra"
Mind várjuk éhesen a friss újságot..
Üres, bús megszokás-rabságot
Oh! mennyi fáradt ember ült le itt,
Mert zsongító a jó melegben ülni,
Kavarni illatos kávét, habot
S nézni az íves ablakot
Mely mint egy képet, rámába foglalja
Az utcán zajló életet
Míg muzsikál a járművek moraja
Melyet az este halkra fékezett.
A cigarettám füstje kéken száll,
Libben mint tündérfonta szál.
Csészémen megtörik az esti kék
S a kávéház, az örök pesti kép
Magába foglal mint néma szereplőt.
Az ujságolvasókat nézdelem,
Szomszédnőm festet arcát - - rúzs alatt a szeplőt,
Aztán ölembe ejtem két kezem.
E hűs, bíborhomályos estén,
Fénypászmák gyúlnak a körútnak testén.
A villanyoszlopok távolba nyúlnak,
Rajtuk egyszerre sápadt gömbök gyúlnak.
Merengő meseholdak - - sokszorozva
E tűzopál-szín, óriás szemek,
Mint rajban katonák, a köddel küzdenek,
Mely fojtogatón rájuk tör orozva.
Házak - - a csüngő fellegeket rágják.
A kéményeknek szürke rajza
Harap az égbe, körülrajzva
Koromtól, füsttől.. Lent - - lakások - - drágák,
Ezernyi emberlakta méh-kas,
Sötét vagy fényes ablakok - -
És erkély-szörnyek, csupa cement és vas;
Ház-ház mellett, mint egymásba rakott
Kalapdoboz-sereg. Mind arra vár,
Hogy Sátán fölnyissa a fedelük
S figyelje nyüzsgő éltük, hogyha már
Az égiek nem gondolnak velük.
A ferencesek kettős öreg tornya
Keresztjeit még fennen hordja
És ahogy nézem viharvert falát
Még vélem hallani az orgonát
Mely búgva hívja híveit imádni
Azt - - Kit az ember nem kíván már látni..
S a paloták, a régiek, az újak
Csodálkoznak? - - e komor torony-ujjak
És rajtuk az az árva két kereszt
Hová mutatnak - - miért? - - Nem ezt
Az ódon áhítatot várja
A szédülten robogó új idő.
Ma az imát a rádió kizárja - -
Már bömböl is egy ablakból, - - elő
Tör harsonázva józan, bús korunk
S elnyomja gőgösen minden szavunk.
Egy erkélyen még egy muskátli áll,
Vajon szegényke mire vár,
Az Ősznek italában ez a zöld csepp?
----------------------------------------------
Mögöttem mozdul szorgos pincér-váll:
"Rendes vizet - - vagy Kristályt töltsek?"
S míg odakünt az est halkan leszáll
Mi, néma, harcos, kávéházi bölcsek
Tudjuk, hogy most közénk ült a Halál.
Míg nézem álmodón az utcasort
A csöndes eső leveri a port.
Az emberek suhannak mint az árnyak
Jaj! mindenik mily roppant terhet hord!
Csak hétköznapjuk van - - soh' sincs vasárnap,
S az üzletekben úr, krajcáros gond.
Lézengők kirakatról kirakatra járnak
És vásárlásdit játszik sok szegény bolond.
Kopott anyóka sántít le a lépcsőn
A pékhez, gondolatban friss kalácsot vesz.
Mert pénztelen köszöntött rá a hétfő
Kis kosarába száraz kiflit tesz.
Kesztyűtlen keze dermedt mint a jég
De kis kutyáját büszkén vezeti
Az összefoszlott piszkos spárga végén..
Tudom - - hogy annak jut a kifli-vég
S a kávécskából is - - majd ad neki..
Könnyel mosolyghat Isten, hű szegényén.
Kisfiúk állanak a járdaszélen,
Kíváncsi-gazdagon, rongyos-szegényen.
Kerek szemekkel bámulnak:"Nicsak!"
Mennek a katonák!
Rajtuk a hátizsák, Kulacs és puska - - és rohamsisak.
A gyerekek éljenzik őket
A nagyon messzire-menőket.
Harcvágya támad nem egy maszatos kis kéznek,
Mily irigylői ők a sok vitéznek!
Csak hátul áll egy pöttömnyi kölyök,
Az sír - - hogy mellette eldübörög
Egy csapatszállító nagy, zöld kocsi
Amelyről mintha intene valaki,
A sápadt kezű, hívó Végzet?..
Nincs! - - Nincs menekvés! ez a rossz igézet
Csírában él már - - mindég élni fog,
Ha pityereg is egy-egy kis gyerek
A többiek, a hős "nagyok"
Várják, hogy verekedjenek
S elvesznek köztük a kis Krisztusok...
Nem! - - Nem akarom látni ezt a szürke
Örökké sivár embersorsot
Melyet az Élet furcsa, fürge
Keze úgy pörget mint az orsót
S besző gonosz pókhálószállal,
Milliom sötét fényes fonállal,
És csak a végén tudjuk meg,
Hogy minden - - minden egyre megy
Mert együtt munkált a Halállal!
Fényt! - - Fényt, - - ezernyi színt nekem!
Egy virágüzlet ablakán
Fáradt szemem pihentetem.
Gavallér áll előtte - - meghajolva
Vizsgálja a sok drága, édes,
Hűs kerti-kincset mely negédes
Csokrokba kötve vár..Talán
Nem tudja melyiket szeretné..
Zsebébe nyúl, mintha keresné
Tárcáját.. Aztán vállat von
S az ablakom alatt nagy félve,
Nagy lassan eloson.
Kopott kalapja ázott széle
Úgy félrekonyul most a szélbe;
Hogy ráncos arcát láthatom.
Monokli csillan mint a tallér,
Füléig tűrve áll a gallér,
Vékony, nyeszlett kabátja leng.
Megáll.. Egy percre elmereng,
És oly szomorúan néz rám, mintha
Sóhajtna:"Gondol napjainkra
"Mikor még finom, csöndes volt
"Szép Budapestünk minden napja,
"S gavallér hogyha udvarolt
"Számára a virágos bolt
"Ah! nyitva - - mindég nyitva volt."
Tekintetét most félrekapja..
Két fáradt lábát noszogatja.
Kezében sétapálca, vékony semmi,
Csak dísz - - de bárhogy lóbálgatja
Jobb lenne támaszkodva menni.
Ha ismerne is, nem köszönne,
Elbújna az emberözönbe..
Kalapja védi, bár kopott,
Így nem láthatja senki, senki,
Mily nagyon megkopaszodott.
A kezem majdnem köszönésre lendült
Hogy néztem ezt az itt-felejtett embert.
Fülembe régi valcer csendült..
Szegény - - virágot venni nem mert..
Ma más világ van s mások a virágok,
S másak a lányok is - - a drága kis leányok..
De minden szebb-jobb volt az ő korában;
Ismerte még a régi szép Budát,
Kaméliát viselt a gomblyukában - -
Jouron szavalt - - Cyránó búcsúját..
Most - - vállán csüng a sorsa, ázott rossz kabát,
Tipeg, botorkál - - elvész a homályban.
Nézem - - a vén gavallér - - villamost.
Ócska az ő kabátja is, kopottas sárga.
A körutat oly zakatolva járja
Mint vénember, ki nagy hangosan krákog
Hogy fölfigyeljenek az arra járók.
Egy autóbusz elvillan most,
Tülköl veszetten, hűvös - - elegáns
Mint kit nem érhet semmi gáncs
Mert ura ő minden körútnak.
Kerekei oly simán futnak.
Zománc-kék teste mint a hüllő,
Távolság tankja - - rajta messzebb jutnak
A türelmetlen emberek
Szárnyán a siető közönynek;
Sok drága-bundás, benne ülő
Jól fésült hölgy - - megannyi báb
Egy mozgó bazár-kirakatban,
Suhannak el, - - tovább - - tovább.
Ott! - - Annak sorsa mostohább!
Kislány.. Kezében aktatáska.
A sárban lépked kényesen
És sárcipője fényesen
Villan két formás fürge lábán.
A járdáról lelép.. Butácska!
Majdnem a busz alá került!
De idejében visszaperdült
S hogy zavarát senki se lássa
Megáll a járdán
S a kézitáska mélyiből
A púder-rúzs előkerül.
Fitos kis orrát beporozza,
Az ajakát is rendbehozza,
az Istenadta rózsás kis pofácska
Már maszatos - - és koravén
Mint elkopott farsangi álca.
Nagyosdit játszik..Mért ne szórakozna?
Szebbnek hiszi magát szegény,
Vagy szívszerelme tán így szereti..
A rendőr int - - szabad az úttest
S e kis pillangót elnyeli
Ki tudja - - Óbuda - - vagy Újpest.
Be fáradt lettem! - - Haza - - haza vágyom.
Mind kínlódunk az ősi Prokrustes-ágyon..
Az utcára kilépek: fönt az ég
Tépett felhőkkel arcát védi.
Egy repülőgép búg és fényes pászmák
A gépmadárral, lenge légi
Bújósdi játékukat játsszák.
Így kergetődznek tán a holtak.
A város - - mintha rémült lapulással
Csak nyöszörögne:"Oh! ne még! ne még!"
S a pocsolyákban szörnyű ragyogással
Csillog a hirdetések vörös fénye..
Ma még csak rőt fény, ó! de holnap
Vajon kiknek - - a vére?!
Én elkárhozott, halált-látó árnyék,
Minthogyha máris térdig vérben járnék,
Az úton borzadozva lépkedek
S hulló ködfüggönyök - elrejtenek.
Jánosomnak sok együtt
töltött kávéházi esténk
emlékére.
1939 október 14
