A Kertészffy Margit felhasználó összes verse >>>
A VÖRÖS-RÉZ KAPU.
Roppant vörös-réz szárnyak!
Rajta az árnyak
Ki - és - be járnak..
Testetlen testük
Szürkén röpköd
Mint hideg széltől fölkavart köd.
Nincs reggelük - - nincs estjük!
Számukra az idő megállt,
Megmozdíthatatlan tömbbé vált,
Nincs munkájuk - - és mégis
Nincs lomha, léha restjük..
Egyetlen szörnyű gondjuk,
Hogy egyszer csak azért is
Kitárják azt a rézkaput,
Hogy mi is ott szorongjunk
Hol nincs idő, hol nincsen út,
S hogy kérdjük mi is: "Mért is,
"Jaj mért is kell most holtan élnünk,
"És nem szabad, jaj! nem szabad,
"Az élőkhöz beszélnünk!"
De - - bár a szívünk megszakad,
A kapu áll, büszkén ível,
S ölelkezik a semmivel..
Vörösréz szárnyát meg se rázza
Mennydörgés, villám, - - mely cikázva
Hatalmas ívét koronázza,
S egy titkos kéz a rőt rezen
Betűt-betűre kalapácsol..
Zeng zsongva-bongva, rémesen
A kalapács - - véső rikácsol,
Sátáni mintát ver a rézre
Hogy a sok lélek nézze - - nézze,
Hogy megtorpanjon félve-fázva,
Hogy megrohanja megigézve
S az öröklét tehetetlen rázza.
S a réz, a drága veretű,
Megannyi ige, zord betű,
Megannyi izenet a túlról
Hol még a drága élet dúdol.
"Ki-és-be járhatsz rajta!
"De szárnyam szét nem tárhatod
"Mert én ezt így akartam!
"Testetlen tested átbocsátom,
"Minden kis részem áthatod,
"Kiket szeretnél, mind kizártam,
"Nem! Soha meg nem láthatod.
"Szeretnéd most - - de nem szeretted
"Míg éltél, - - most már elfeledtek.
"Hiába vagy most elhagyott,
"Az élet szele zúg feletted
"S halott maradsz - - halott - - Halott!"
1939 október 9
