A Kertészffy Margit felhasználó összes verse >>>
A KÖNYV.
A könyv
Mély mese-tó amelyben
Révülten belevetheted magad
S cikázva hajszolhatsz aranyhalat,
Pihenhetsz vízalatti homok-selymen,
Vagy üveges kék-zöldjén át
Figyelheted távoli napnak
Tompított pászmás sugarát,
Vagy - - ha a tükröt töri át
Egy búslakodó fűzfaág,
A víz-ringatta levelek
Mily játék a halaknak.
A könyv
Roppant kaput nyit meg neked
S kincses palástot ad, melyen a gyöngy
Salyát könnyednek ezre.
Ha e kapun kilépsz a sok göröngy
Lábadtól messze elmarad.
A csillagok számára fölfedezve,
Új érték lettél, szikra, akarat,
Repülni vágyás és királyi álom,
És, bár egy röpke kis időre csak
Diadalt ülhetsz a pisze halálon.
De jaj! a könyv - -
Lehet a bűnök háza melyben lelked senyved
S elveszted mindörökre, jaj! elveszted
Az ajkad tisztaságát, szárnyad erejét,
Magadtól ellökted Isten kezét
S neved az átkozottakhoz beírják.
Ne érintsd ily könyvnek papírját!
A betűk démon-hadát űzd magadtól,
Lelkedben úrrá lesznek s akkor
Mi ment meg mond - - a kárhozattól?
A könyv
Legyen szelíd, mély áldás csöndes esten,
Fölemelőm ha fáradtan elestem,
Vigaszom hogyha bánat tépett
S világítsa meg csöndes fénnyel
A bennem élő nagy sötétet,
A tudatos, tudatlan vétket.
Forgatom bús nagy szenvedéllyel..
Kopott lapjain halkan lépked
Az Egyetlen - - akire várok,
Ki hófehér palást-szegéllyel
Megérint - - s gyógyultan felállok.
1939 október 6
