A Kertészffy Margit felhasználó összes verse >>>
MENEKVÉS.
Pogány vagyok Uram, pogány maradtam:
Habár tudom, bolygó kering alattam,
Az istenek még itt élnek köröttem.
Viharban Zeusz villámlik fölöttem,
Látom Apolló tűz-szín paripáit,
Éjemben hű Selene vár, világit
És Gea drága testét taposom,
Hűs őszön Persephonét siratom.
Pogány vagyok Uram! bocsáss meg nékem,
Hogy elrévülök egy színes képen,
Hogy fű - - virág - - fa, lelkes testvér-társam,
Hogy még dryádot látok tölgyben, hársban
S centaurok robajára fölfigyelek esten
S a csermely-sylphek bús szavát kilestem.
Ha mindez bűn - - Uram! ne kérjed számon
Agyamban fénylő millió látomásom,
Ha szépség-szomjas lelkem visszavágyik
Az isten-járta múltba mindhalálig.
Mert golgotává lett a föld alattam,
Menekvön - - gyermek és pogány maradtam.
Pán sípja hív roppant kálváriáról
Hol Júdás - - ma is - - mindenkit elárul.
Pán sípját követem s tudom - - tudom,
Valakit megtalálunk az úton.
Ha tél lesz is, kalászok ringanak majd,
Minden aranyló szál alázatos fejet hajt
És ha találunk vad vidékeket
Ott minden szikla zeng majd éneket..
Találunk öblöt csöndes, mély tavon,
Lecsitította égi hatalom..
Halk csobogással csónakot ha ringat,
A vízbe mártjuk fáradt tagjainkat.
S az aki ül a csónakban és vár,
Ha meglát - - tudom, hogy szívébe zár.
Csöndes mosollyal, simogató kézzel
Köszönt.. Fölötte csillag-szikrás éjjel
Oly féltékeny lesz, hogy menten lehull
S a vízen tükröződve lábához simul.
Előtte leborulunk majd - - Nagy Pán és én,
Kezünk pihen a csónak peremén
És Ő - - az Áldott - - halkan szólni fog:
"Ti álmodozók - - százszor boldogok.."
De jöjjetek mind hozzám, ha majd
megfáradtatok,"
1939 szeptember 30
