A Kertészffy Margit felhasználó összes verse >>>
A GŐGÖS SORSA.
Az ember semmivel se több, se jobb
A földön csúszó állatoknál.. Féreg
Mely elhiszi magáról, hogy nagyobb,
Mivel lelkében több a bűn, a méreg.
Az égre is csak távcsővel tekint
De benne szív, megértés nem világit.
S nem látja meg, az űrben odakint
A Természet unalmát mint ásít.
Létünk jó kedvet néki mért okozna,
Jobban szeret ő tücsköt, fecskét, sármányt,
Arcátlan gőgünk közönyét fokozza
S egyszer csak küld valami szörnyű járványt.
A háború ragálynál nem egyéb,
Valami lelki rák, érzelmi golyva,
S e kórság most közönnyel belénk lép
Mint óriás láb egy nyüzsgő hangyabolyba.
1939 szeptember 3
