A Kertészffy Margit felhasználó összes verse >>>
A HAZUG ZSARNOK.
Kegyetlen úr a száguldó idő,
Ad - - mindent ad de el is veszi tőlünk.
A jótevő - - s mégis hóhér képében jő,
Míg fáradtan az út porába dőlünk.
A jobbja simogat, a balja ver,
Hol fölemel, hol sárba tipor mélyen.
Nézzük, robogva miként száguld el
S rothadni otthagy sivár útszegélyen.
Meg nem tévesztesz, ősi ellenségem
Bárhogy mosolygasz is rám néhanapján.
Hamis arany amit dobálgatsz nékem,
Színpadi ékszer lenne ha magamra raknám.
Hogy immár többé soh'se' csókolhassam
Az élet meleg, szép szerelmes száját,
Fejembe nyomtad szúrón, vérzőn, lassan
Az öregségnek töviskoronáját.
1939 szeptember 3
