A Kertészffy Margit felhasználó összes verse >>>
HOLT VÁGYAK ÁRNYÉKÁBAN.
A tengert láttam - - kéken, - - zölden,
Fölötte hajnalt fölkelőben
S Cherzo szigete hallgatott,
S én néztem hosszan, elrévülten
Imádva Istent s a napot.
Százrétű Párist láttam egyszer
Bábeli ember-rengeteggel,
Ezernyi fénye megigézett
Míg színes múltja tündér-szemmel
Csodálkozó szemembe nézett.
Hogy járnám most e bűvös földet,
Néznék sok ősi, angol tölgyet,
Hajózva Tintagelbe szállnék,
Nézném Avon vizét, a zöldet,
Amely fölött leng egy szent árnyék.
De jaj! Már soh' sem megyek innét,
Szépség-kútjából bárhogy innék,
Szűk kis körömből ki sem látok,
Mert maró, mérges Nessus-ingként
Ránk húzták ezt a rongy világot.
1939 augusztus 28
