A Kertészffy Margit felhasználó összes verse >>>
ÉN URAM! ISTEN!
Hitvány kis szürke jószág voltam,
S Te nézed - - nézed törpeségem.
Kezdetben kis nótát dúdoltam,
Most hallgatok a nagy sötétben.
Aszálysujtotta kertben járok
És őszi rózsát ültetek,
Reménytelen - - ások - - kapálok,
S egy meddő nyarat temetek.
A Te szemedben mindez semmi,
Nagyobbat álmodtál felőlem,
De légy kegyelmes - - észrevenni,
Hogy állatok nem féltek tőlem.
Az ásóval, ha fölvetettem
A földi férget, kúszva mászott,
Én nem tiportam - - félretettem,
Hisz' szánalmam reá vigyázott.
Verejtékezve ha kapáltam,
Kis tücskök csak nyugodtan néztek,
Nem bántottam, - - hisz' úgy daloltak
Estenden - - szinte megigéztek.
Néhány nyeszlett gyümölcsöt szedtem..
Kis pinty az ágon meg se rebben..
Csak néztük egymást önfeledten,
S csak énekelt mind szebben - - szebben.
Én sokszor féltem emberektől.
Jaj! bántottak is eleget.
De megbocsátottam szívemből..
Az idő mindent eltemet..
Ne nézd, Uram! hogy semmi voltam,
E kis mesét, rosszul-regéltet..
Kis szürke nótám eldaloltam,
S az állatok - - tőlem nem féltek.
1939 augusztus 26
