A Kertészffy Margit felhasználó összes verse >>>
GONOSZ HAJLÉKOK.
Én láttam már halott házat!
A vakolat lehullott róluk.
Sötét kapu a tátott szájuk,
Szemük tört ablak, nincsen orruk..
Mert bennük rémület lakik,
Szorongva járják emberek.
Ott láthatatlan valakik,
Bús lelkek még kísértenek.
Bennük sötétebb minden éjjel
És mélyebb minden gyilkos gond,
Zsúfoltak titkos szenvedéllyel
És csöndjük néma átkot mond.
Fuss! menekülj az ilyen házból,
Mert egyszer bűvkörébe ejt,
S csak arra eszmélsz - - messze, távol
az élted, - - elszállt - - s elfelejt..
1939 augusztus 24
