A Kertészffy Margit felhasználó összes verse >>>
.3.
A kezem pihen idegen kilincsen..
Csak látogatni jöttem, - - de barátom nincsen.
Sok hallgatástól megfonnyadt a szám,
Pedig kis titkaim - - jaj! be elmondanám.
Közönyt mutatni - - bár szeretni tudnék - -
Ölelő karba - - oh! hogy futnék, futnék!
Otthont keresve, idegenben járok
S egy meghitt kert-kaput - - csak nem találok.
Poros, unt utak várnak nagy közönnyel
Hol birkóznom kell vad ember-özönnel.
Lihegve érek révbe.. Kilincsen kezem.
"Mondd, nem zavar, hogy jöttem?" félve kérdezem.
Aztán peregnek üres, hűs szavak,
Álmosan verik vissza a falak.
"Idő - - háztájad, - - milyen a cseléd?
"Nem, nálunk délben - - pontosan ebéd.
"Most zöld a divatos - - s a kis kalap."
----------------------------------------------
S a rettentő magány belém harap!
Mert arról ami égi, ősi, szép,
Én drága titkaim, jaj! kinek szólanék?!
A kezem ismét fagyos rézkilincsen..
Csak látogatni voltam - - de barátom? - - Nincsen!
