A Kertészffy Margit felhasználó összes verse >>>
.1.
Én nem tudok már többé bízni.
A szívem kapuját bezárom, - - Így ni!
Senki ne lépje át küszöböm,
Itt nem fogad baráti öröm.
A lelkem ablakán ha most kinézek
A szemeim haragvók és sötétek.
Az elhaladót gúnnyal nézem én,
Az életemben minden esemény.
De este, ha a lépések elhalnak,
Kinyílik ez a titkos lelki ablak
S az éjben sírok mint egy kis gyerek - -
Oh! hogy szeretlek, mégis - - emberek!
1939 augusztus 24
