A Kertészffy Margit felhasználó összes verse >>>
SZÜRKESÉG.
Ti gyilkosaim - apró házi dolgok,
Ti tépő gondok, törpék, csenevészek -
Boldog, ki nem lát titeket - be boldog!
Ti poros polcok, tisztogatlan kések,
Sok foltozatlan rongy - és kerti gyom,
Súlytalan súllyal nehezedtek rám,
Terhetek álmomban lidércként nyom,
És míg szolgállak - keserű a szám.
Cseppenként szívjátok a véremet
És megtöritek dacos derekam,
Míg hamuhegynek látom életemet
S naponként meghalok boldogtalan
Mert szürkeségtek mindent eltemet,
Pedig lelkemnek száz csodája van.
Máriának és Dezsőnek. Remete 1939 augusztus 24
Az első vers amit a kis töltőtollal írtam.
