A Kertészffy Margit felhasználó összes verse >>>
ŐSZ. 1939.
.1.
Ködországból jött üzenet:
"Virágok - - most már menni kell!
"Gyújtják az esti tüzeket
"S ti lenge füstben szálltok el.
"Nem érdemes már nyílnotok,
"A nyárnak vége - - vége van.
"Maradjon mondatlan titok
"Mit hirdettek von boldogan
"Az izzó színek, illatok;
"Ha szóltok - - Istent sértené..
"Nem érne más, csak gúny, szitok,
"S az ember - - úgy sem értené."
Ködországból jött üzenet:
"Készülj föl, ember!..Itt a vég!
"Gyújtják a gyilkos tüzeket
"Melyekben életed elég.
"Most én leszek szelíd pára,
"Bolyhos, takargató lepel,
"De gyilkos gőz, amely lezárja
"Az ajkad! - - Ember! . . Vezekelj!.."
.2.
Az égbolt halkan pityereg,
Mint egy eltévedt kisgyerek.
A láthatárra mélyen hajlik,
Oly nehezek a fellegek.
O! hogy is bírja terhét? . . Hallik
Az acélsáskák zümmögése.
A földön harci-zaj morajlik
S kiált a kétség:"Mégis?! - - Mégse?!"
S az eső sírva megered:
"Jaj! miért is vannak emberek?!"
1939 augusztus 24
