A Kertészffy Margit felhasználó összes verse >>>
ISTENEK TÉRDÉN.
Lótusz virág, Gyümölcs-fa bimbó,
Kalász mely áldástól nehéz,
A föld termése, a szélben ringó,
Minden mit termel ember-kéz;
A lant, a kard, dalok és tettek,
Mind istenek térdén pihen.
Az ember adja önfeledten,
Hisz mindent, - - s hisz a semmiben.
Az oltár-tüzek lángra gyúlnak
És áhítatra intenek..
De jaj! ha egyszer megmozdulnak
Az érzéketlen istenek!
1939 április 17
