A Kertészffy Margit felhasználó összes verse >>>
SHAKESPEARE.
.1.
A tollat néha tán marokra fogtad
S öklös haraggal írtad meg az embert,
A zsarnokot, - - az űzött elhagyottat,
Mert sorsod látnoki erővel megvert.
Ha játszi kedved úgy kívánta, könnyed
Szivárvány-szárnyon Arielt követted..
Vagy Calibannal hullattad a könnyed..
Palástot hordtál - - álmokból szövöttet.
Ha írtál - - szíved vére volt a tinta,
Yorick, Hamlet bolondja is te voltál.
Az élted bú s öröm közt lengő hinta,
De lelked égi lángnak szentelt oltár.
S ím! szűz királynőd pompás udvarával,
Nem ér föl versed egyetlen sorával.
.2.
Költészeted hajója még ma is suhan
Az ember-képzelet sejtelmes tengerén,
S mert útra kelhetek veled bús-boldogan
A lelked mérhetetlen kincse mind enyém!
A rejtett gondolat-világ hajósa voltál,
Új, égi kontinensek révült látnoka.
Az istenektől titkokat raboltál
S vitorlád szállt hol más nem járt soha.
Az ármádiát verő büszke lordok,
S a gyarmat-szerző Raleigh soh' sem aratott
Karddal oly diadalt, - - nem! egyikük sem hordott
Oly drágaságot össze - - mint tollad hagyott
Hazádnak örökül. .Mit lelkeddel szereztél,
Oh! többet ér az - - kincses napkeletnél.
1939 április 12
