A Kertészffy Margit felhasználó összes verse >>>
NYÁJÖSZTÖN.
Nincs két egyforma fűszál, két egyforma levélke,
Szerény kavics, vagy csillag amely azonos volna:
Feslő bimbó a fán, mely éppen úgy bomolna
Mint társa, ha a nap szerelmes csókja érte.
A tengert nézd ha alszik, viharral ha csatázik!
Oh! Minden fodra más, - - másként zúg minden hullám!
Minden hó-kristály más, - - más minden ásvány, csillám,
Más törvény szerint él-hal, - - melegszik avagy fázik.
Csak alsóbbrendű állat nem látja útja végét,
Nyájba verődve béget s csak kitaposott nyomba
Mer lépni, hogy kiontsa, cél nélkül, riadt vérét.
A gazt vetik csak tűzre, pusztulni, egy halomba!
S a nép, mely megtagadja szabad egyéniségét,
Csak démontól megszállott vad gadarénus konda!
1939 április 8
