A Kertészffy Margit felhasználó összes verse >>>
AZ ÖRÖK BÖLCS.
Vén sztoikus a föld, forog közönnyel, lomhán,
Míg méreg fő számára égi boszorkánykonyhán.
Felleg-köpeny redőit görnyedt vállára kapja
S nem is nyög ha a villám tűzfoga megharapja.
Hej! könnyű élned, vén bölcs, holt filozófiádat,
A fejed égbe fúrod míg űrt tipor a lábad,
Helyetted érző ember sikolt vagy sír vagy sóhajt.
Taníts meg végre, vén föld, megölni minden óhajt!!!
1938 augusztus
