A Kertészffy Margit felhasználó összes verse >>>
Now Johnnie's Missus speaking, strumming out her humble little tune on her rust-eaten old lyre.
Már nagyon rég nem írtunk de a napjaink
Ólom csizmával tipornak reánk.
Minden reggel ezernyi gonddal int
S nem mondhatjuk ki amit mondanánk.
Panaszunk nincs. A panasz gyöngeség,
S minek panasz ha álmaink még szépek?
Öreg testünkben ifjú lánggal ég
Remény s öröm - - áldott szivárványképek.
Kis rongált házunk áll az édes kertben
Hol vad s nemes virág vetélkedik
Gyökérnyi földért..Lenge szépségverseny,
Itt mindnyájan a nagydíjat nyerik.
Ily környezetben könnyű az imádság,
A gond, a bánat lassan lepereg,
Nyitott a szív, hogy angyalok is lássák
S röpül a vidám gondolat-sereg
Barátainkhoz messzi tenger-túlra,
Egy halk "hahó-t" kiálltnak. "Itt vagyunk
"Rövid pár pillanatra - - aztán újra
"A két öreghez hazaszaladtunk!"
De most újságot írok, szépet - - jót.
A Margit-híd elkészült. Boldogan
Szemléltük építését, a hajót
Amely alatta immár elsuhan.
A héten adják át a forgalomnak
És kétoldalt az íves partokon
Már alig maradt nyoma gyászos romnak
S az emberek sétálnak a parton.
Piroslanak az új házfedelek
És Pest - - az örökszép, a hiú asszony
Sóhajt: "Lám-lám, én mindent feledek,
"Szememben többé könnyet ne fakasszon
"A sok-sok emlék, minden ami volt.
"A háború is harci-szekerével,
"Zord halálszekerével - - tovazakatolt."
S a hiú asszony, Pest, - - kacsint szemével.
A héten adják át a forgalomnak
A Margit-hidat épen, szélesen.
Vajh! Lesz é ünnepe a sok halottnak
Ki osztozott vele enyészeten?
Szent Margit mit szól, hogy szigete alján
Ismét indul a város érverése?
Rá nem gondolnak már..Emléke halvány.
O! ez a szentek titkos szenvedése.
S hol fátyola a szélben lobogott
S fohászát küldte csillagok felé,
Villamos csörtet, jármű robog ott,
S a város "nagy forgalmát" újra kezdené
Ahol elhagyta néhány év előtt...
Ki gondol arra - - ki is kérdené
Hogy drága szentünk néha arra jött?
A Halászbástya is már épül..
A "Szépasszony" hej! szépül-szépül..
A parkok tele millió virággal
És bolyhos habos-fellegek
Takargatják, ne lássák a szemek,
Hogy mi is történt szegény öreg várral.
Az emberek nem változtak belül,
Folytatják amit kaptak örökül.
A hölgyek új divatot kezdtek..
Bő, hosszú szoknyák, drága anyagok...
A jámbor férjek nagy szemet meresztnek
Mert a számlák is hosszúak, nagyok.
Sok hetyke kalap merész "landolással"
A "dauerolt" fürtökön megcsücsül.
Kéz-és-lábkörmök skarlátlakkozással
Piroslanak mind-rendületlenül.
Az ifjak bodros fürtöket növesztnek
És feminin negéllyel imbolyognak,
Az esspressoban krémesbélest esznek
S fogadom, ezer hülyeséget mondnak.
Hát - - hogy legyen itt helye búnak, gondnak?
Színházi életünk? - - Fényes! - - Ki kétli?
A színlapokon Shaw és Priestley,
Magyar szerzők is - - de csak holtak.
O! Forró premierek voltak.
Csehovot, Gorkijt fölfedeztük,
Shakespeare-t is - - de - - hűvösre tettük
A mának árva skriblerét,
Írása túlságos setét,
Darabja csak gondot lehel
S mert elvárja a kis hamis
Talán még tantiemet is
Ajaj! fizetni kell!
Így hát - - sutba vele! Felejtsük el!
A könyvnapokon színes, zsúfolt sátrak
De bíz' a járókelők meg sem álltak.
Aki olvasna, annak nincsen módja,
A többi pénzét a szabóhoz hordja.
Így Pegazus abrak nélkül maradt,
A költőnek sem jut már jó falat
És rigmusait bármily szépen mondja
Csak úgy nézik mint csodabogarat
Míg nadrágszíját még szűkebbre vonja.
És most, hogy könyvről muzsikáltunk,
Fogadja, drága jó Barátunk
Hálánk s ezer köszönetünk,
Hogy olvasnivalót küldött nekünk.
Will Shakespeare mondta valahol,
Hogy álmokból nem élhet ember.
Bölcs vén bagoly volt, tudta jól,
Hogy néhanap írott szó is kell.
Bizony - - mi faltuk könyveit
S épültünk nagy-mélységesen,
Új inspiráció hevít
És sorsunk hétköznapjait
Nem járjuk már oly éhesen.
Így - - minden szónál áldva áldjuk
Magát - - jó Elemér Barátunk
Mert ha egy jó könyv van kezünkben
Mi nem cserélünk senkivel sem.
Az élet szép - - a messzeségből nézve.
A Jánoshegyen túl csak hadd zajongjanak,
Csak hömpölyögjön ott a város népe
Míg megöregszik egyszer s észbe kap.
Hogy nem érdemes törtetni, csaholni
S hogy emberszívünk, jaj! törékeny holmi
S hogy jobb ha békességben hunyhat le a nap.
Azért húzódtunk itt e kis szigetre
Hol csak az Isten tart a tenyerén.
Jobb gondolni távol barát-szívekre
Amott e Földnek boldogabb felén.
Beszélni vélük halkan, gondolatban
S nem kérdeni, jövőnk mit tartogat.
Sok öröm van egy-egy ilyen pillanatban.
A sorstól, ugyé, nem kérünk sokat?
A város hangja néha fölmorajlik.
Fáj hallani - - miként a jég ha zajlik.
Szívünkben sokszor nagy-nagy idegenség.
Úgy élünk itt mint két megkésett vendég.
Kérdéseinkre választ úgysem adnak
Mert mindörökké bús a sorsa annak
Kit Isten képzelettel megver..
...............................................
Néha éjfélig ülünk a teraszon.
S a csillagokat nézi vágyó szemmel
Egy öregember és egy öregasszony.
1948 július
