A Kertészffy Margit felhasználó összes verse >>>
LEGSZEBB MŰVÉSZET. (Németből fordítva!)
A Legszebb művészet tudod mi?
Derűs szívvel megöregedni.
Pihenni ott, hol tenni vágyol,
Szó nélkül tűrni, ha van ki vádol.
Nem lenni bús, reményvesztett.
Csendben viselni a keresztet.
Irigység nélkül nézni végig,
Mások erős tevékeny életét.
Kezed letenni az öledbe,
S hagyni, hogy gondod más viselje,
Ahol segíteni tudtál régen,
Bevallani nyugodtan, szépen,
Hogy erre most már nincs erőd,
Nem vagy olyan mint azelőtt.
S járni amellett vidáman,
Istentől rád szabott igában.
De azt békén honnan vesszük?
Onnan, ha azt erősen hisszük,
Hogy a teher amit vinni kell,
Az égi honra készít el.
Ez csak a végső simítás,
A régi szíven semmi más.
Ez old fel minden köteléket,
Ha a világ még fogna téged.
Az Úr nem szűnik meg tanítani
Azért kell sok harcot kivívni,
Idősen is, míg csendesen,
A szív az Úrban megpihen.
S kész vagy az Ő kezéből venni,
Hogy minden Ő és Te nem vagy semmi..
S akkor lelked kegyelmes Atyja,
A legszebb munkát is megadja.
Kezed imára kulcsolva,
Ez mindennél dicsőbb dolog.
Áldást kérsz le szeretteidre,
Körülötted nagyra és kicsinyre,
S ha munkád is betellett,
S a végső óra elközelgett,
Engedsz az égi szent hívásnak,
Enyém vagy, jöjj, el nem bocsájtlak!
