A Kertészffy Margit felhasználó összes verse >>>
AZ IRGALMAS ARKANGYAL.
A legszebb hangja neki volt
A mennyek dicső kórusában.
Fényesebb lett az ég, ha ő dalolt:
Az élő öröm lüktetett az örök muzsikában.
Az "Alleluja" angyalajkról
Betöltötte az üdvözültek lelkét
S a boldogabb csillagzatok
Az "Ámen"-t vélük énekelték
S az égi öröm mindent áthatott,
Csak egyetlen kis csillag hallgatott.
Az áldott angyal fölfigyelt
A picinyke kis némaságra.
Ez apró csillag miért nem énekelt?
Miért oly szomorú, miért oly árva?
Az arkangyal szívével hallgatózott
S egyszerre oly sirámot hallott meg,
Mely mint a pokol tüze, fölvillódzott
Hogy az örök összhangot bontsa meg.
Amit a hallgatódzó angyal-szív meghallott
Egy szörnyű jajszó volt, amely az égre tört,
Mely milliónyi szívből könyörgött és vallott
S az angyal lelkében valami összetört:
Az égi boldogságnak szép kristálya
E jajszó hallatára meghasadt,
De senki sem figyelt a kis csillag szavára,
Csak ő - - csak ő, s a szíve majd hogy meghasadt.
Repült - - repült az édes Úr elébe
És forró könnye pergett szép szeméből:
Úgy omlott az Úr Jézus előtt térdre!
"Uram! egy csillagod kiált a szenvedésből!
"Tudom, Te megváltottad drága véred árán,
"És mégis jajong, bűnösen és árván.
"Ó, engedd nékem, hogy közéjük menjek
"S az égi öröm-dalból, nekik is hadd zengjek,
"Hogy hozzád forduljanak ismét bízva, békén.
"Hadd könnyítsek a lelkek szenvedésén!"
"Eredj fiam!" Az édes Jézus szólott:
"De tudd meg, hogy ott mi is vár reád.
"E nép jajong és szenved holott
"Nekik is adtam dalt, boldog harmóniát.
"Madárdalt, szellő-suttogást és tenger csobogását.
"Saját hangjuknak szépséges szavát,
"Szerető szíveiknek dobogását
"S az Én Igémet s ezernyi csodát.
"Vigyázz! Ha most leszállsz e konok néphez
"Az égi öröm-dalt elvesztheted.
"S ha közel jutsz a földi szenvedéshez
"A földi hang nem szólal meg neked.
"Hát vállalod e zordon némaságot?
"Az ember-testnek súlyát, kínjait?
"Hát vállalod a lelki árvaságot
Hol senki sem szeret és nem segít?
"Hírnév is környezhet, de nem kívánod,
Mert idegenként jársz odalent!
"Az égi dallam lesz csak örök álmod,
"S hogy megtanítsd az embert, dalod mit jelent!
"Ha mindezt vállalod, eredj utadra békén!"
"Uram! én így is vállalom!" Az angyal válaszolt.
S ekkor nagy fényesség száguldott le az égen.
Szóltak az emberek: "Ez hulló csillag volt!"
Reménység gyúlt ki sok hívő szemében,
Mert érezték, megint üzent az Isten,
És jő - - jő valaki, hogy szánjon és segítsen.
......................................................................
Igaz volt, amit hittek! Fény szakadt az égből,
Örömet hozni jött, de ím! az égi ének
Új hangot nyert a kínból, szenvedésből
S csak újabb fájdalmat hozott a jó angyal szívének.
Megsüketült. Nem hallott többé földi éneket,
De lám! Az égi dallam, mely lelkében láng volt,
Olyan hatalmasan, olyan magasra lángolt,
Hogy mint egy hő ima, kitárta az eget.
.......................................................................
Ki tudta azt, mi történt e napon?
Ki eszmélt rá e mennyei csodára?
Hogy ekkor megszólalt ez árva csillagon
Süket Beethoven drága muzsikája.
Soli Deo Gloria! 1968 november 28
