A Kertészffy Margit felhasználó összes verse >>>
MAGÁNY.
Tömegben is Magány arcába nézel.
Tekintete, jaj! mélyebb mint a sír.
De el ne fordulj tőle! Szorgos kézzel
Léted sötét lapján - - arany betűkkel ír,
Oly titkot, melyet csak az Isten tudhat
S amelyet néked is majd tudnod kell
Mert a magánytól senki el nem futhat,
Ott él szívedben s halkan énekel.
Dalol a múltról, eljövendő létről
Csak a jelenről nincsen - - nincsen szava.
Az Ő világa áthathatlan fénykör
Bár nékünk bús, sötétlő éjszaka.
Elnémul hogyha átkozod. Ha áldod
Szeret, istápol, szenvedni tanít.
Kereszted ő, bár azt hiszed, hogy jármod
Míg járod Isten rejtett útjait.
És észrevétlen megtanulod tőle
Mi számodra az égi üzenet. . .
Visz a magosba, tiszta hegytetőre
Ahhoz, Ki mindég együtt volt veled.
S ha jő a szörnyű perc egy zord napon
Mikor minden szeretted elhagyott,
Tudni fogod, fejed mindenkoron
Isten áldott ölébe hajthatod.
1947 január 23
