A Kertészffy Margit felhasználó összes verse >>>
AMIT A KERTEMTŐL TANULTAM
Nézd - - minden kert az Isten birodalma
Hol összegyűjti tiszta lényeit.
Övé minden gyümölcsfa, körte - - alma,
Míg ágaikon bő asztalt terít.
Övé a sok virág ártatlan lepke
S a szőlőtő mit megszentelt Fia
Mikor szent szimbólumát rálehelte
Mielőtt értünk kellett halnia.
Övé a sok madár, mely csicseregve
Hajnalban s este zengi himnuszát
És játszi röptük az Ő áldott kedve..
Madárban lásd az Isten mosolyát.
A szomjas földön eső suttogása
Istennek titkos léptéről beszél,
És lábnyoma a napfolt ragyogása
Melyet imádva csókolgat a szél.
A csillag mely az ágak közt ragyogva
Egy pillanatra hívón rádtekint
Csak százszorszép mit Isten kedves gondja
Az égi kert kék távlatára hint.
Eszmély reá, hogy Isten azt akarja,
Hogy e világ egy édes kert legyen,
Hogy mindeneket átölel szent karja
S öléből ki nem hullhat semmi sem.
