A Kertészffy Margit felhasználó összes verse >>>
KOSSUTH HID.
Kossuth Apánk, ha mostan ránk tekintesz
Lásd csodatévő, árva népedet,
Jeges halálból élet lángja mint lesz
A Duna zajló örvénye felett.
Hallgass, figyelj! Ez nem ködös legenda.
Nem ballada, mit költők sírnak el,
De harci dal amit a vasgerenda,
A kalapács, a szerszám énekel.
A munka-zaj szent ige lett - - és íme
Megtestesült és híddá alakult.
Már parttól-partig lendül drága íve
S alatta elfolyik a gyász, a múlt.
S habár a többi hídnak roncsolt testén
A téli szél vijjogva átrohan,
Már ők is nézik szürke napon, estén,
Új testvérüket, büszkén boldogan.
Mert ez a híd nemcsak Pestről Budára
De feltámadás útjára vezet,
S ki átmegy rajt minden lépésnél áldja
A sok-sok kérges, hű munkáskezet.
Hogy ezt a hidat Istenünk megadta
Az engesztelés első jele ez
S bár könnyünk, vérünk hömpölyög alatta
Ez nemzetünk szivárvány-hídja lesz.
