A Kertészffy Margit felhasználó összes verse >>>
ITÉLETIDŐ!
Jaj! én már többé soha, soh'se mondom;
"Beh'jó, hogy jöttél szelíd Tél - Apó!"
Mióta láttam, hegyen - völgyön, dombon
Zizegve mint rohant a Rém - - a Hó!
Ránk borított egy roppant méreg-kelyhet,
Ólmos egét, - - rajt, nincs felleg-fodor.
Halálos íze van a hópehelynek
Mit a vihar az ajkunkra sodor.
Fegyvert fogott az ember ujja, - - fegyvert..
Fegyvert forgat a Tél, - - üvöltve rázza
jég-buzogányát...Gyilkolja az embert
S ítéletét fülünkbe hahotázza.
"Káin most gázol ezer tiszta tóba,
"Kaszál halomba szép embervirágot!"
Isten, ne hagyd! Mert egyszer vér-szín hóba
Fojtja a Tél az átkozott világot!
1940. február 13.
