A Kertészffy Margit felhasználó összes verse >>>
FOGADJ SZÓT anyádnak.
A szomszéd haldokolt.
Oly könnyesen szép volt:
Ott feküdt az ágyon!
Szinte - ma is látom...
Fia városból jött
S belép könnyek között...
Ő - reá tekintett -
A szemével intett.
Mint a szén-darab,
Mely még izzó maradt,
Lelke végsőt lobban;
Szíve nagyot dobban:
Fogadj szót anyádnak!
S hátradőlt az ágynak...
A szomszéd haldokolt.
Oly könnyesen szép volt...
Így tűnődöm éppen
S harangoznak szépen!
Lelkem visszhangozza,
Harang harangozza:
Fogadj szót anyádnak!
Fogadj szót anyádnak!
Ő is így tanulta,
Az apjától tudta!
Ősök Isten. fényes -
Minden bűnre kényes
Tanítása szállt így
Családról családra,
Igazra, galádra...
A derék paraszt szava
A nagy Isten szava!
Évszázadok csendje -
családoknak rendje
Szólt melegen benne!
Hamisit'lan zene!
Ha mi meg is halunk
Nem pusztul el fajunk!
Szilárdan áll, él is -
Erősíti ég is -
Marad, nő az ország -
Ily igék hordozzák!
Csak éljük még tovább
S adjuk, adjuk tovább:
Fogadj szót anyádnak!
Fogadj szót anyádnak!
