A Kertészffy Margit felhasználó összes verse >>>
SZŰZ MÁRIA KERTJEI.
Az Édes Anya járt a kertben.
A rózsák soh'sem voltak szebbek;
A fényben szinte énekeltek
És skarlát színe minden sebnek
Dús szirmaikon ragyogott...
De jaj! örömöt nem adott.
A drága szemek fájtak, égtek,
Áldott keze nem nyúlt utánuk,
Nem látott mást csak bűnt és vétket,
Csak forró könnye pergett rájuk,
Mert tövist termett mindnek szára,
Tövist - - Fiának homlokára.
Az édes Anya jár a kertben,
Az égi kertben álmodozva,
Hol minden ág leng énekelve
S fehér virágát ontja, hozza.
Csak egy bokor áll némán, árván,
Egyéb - - tövisnél - - nincsen ágán.
De Mianyánk hozzáhajolva
Irgalmas kézzel simogatja,
Töviseit lebontja róla,
Lombját, virágát visszaadja,
Fakaszt ezer csillag-virágot--
-------------------------------------
Az Anyaszív már megbocsátott!
I. N. J. CH. 1949 november 12
