A Kertészffy Margit felhasználó összes verse >>>
ÉLET!
Születni, lenni s ráeszmélni arra,
Hogy nem nézhetünk másra, csak egy börtönfalra;
Dolgozni, törni tenyerünknek kérgét
S jutalmul inni csalódások mérgét;
Szeretni egyet, drágát - - vagy mindenkit,
Undor s Halál nem hagy meg nékünk senkit;
Nézni az idő aranyát mi hamuvá lett
Elaggott ujjaink között, - - mondd, ez az élet?
Nem, nem! A lét titokzatosabb, mélyebb,
Nem ily sötét. Ó! ragyogóbb, fehérebb.
Mögötte gondolat is messze elmarad..
Az élet csak egy ritka pillanat,
Az ihletnek vakító villanása
S oly egyedül-való, hogy nincsen, nincsen mása.
Isten sugára, mely lelkünkbe téved,
Hogy örök lángot vessen benne...Ez az Élet!
1951 október 12
