A Kertészffy Margit felhasználó összes verse >>>
LÁTOMÁS
Tükörbe nézek s tornyot látok,
A fájdalom és kínok tornyát.
Ott csontból vannak a korlátok,
Melyek a hús-vér falat hordozzák,
Az átkozott, bús emberformát.
Benne a lélek árva fénnyel
Rebben a szemek ablakából.
Fölötte űr - - alatta éjjel
S nem tud kilépni a homályból...
És mégis ég - - és mégis lángol!
Ég - - mint türelmes rabhoz illik.
Ég - - mint az ős emlékezet.
Vár - - míg a torony összeomlik,
Várja a véget s kezdetet - -
Mely gyújtotta - - a Szent kezet.
1951 december 9
