A Kertészffy Margit felhasználó összes verse >>>
A CSÜGGEDŐ VITATKOZIK ÖNMAGÁVAL.
Ne mond, hogy a meddő munka is százszor áldott,
Ne mond, hogy a fa is hiába törekszik az égre,
Ne mond, hogy az önzés viszi előbbre a világot,
S hogy soha se kérdjük, hogy miért is élünk, mi végre.
Hogy írjon a költő, ha nincs kinek írnia,
Hogy fessen a festő, ha senki sem látja a képét,
Hogy küzdjön a hős, ha sorsát nincs kiért bírnia,
Hogy éljen a szent, ha nem érintheti Istene térdét?
A fa virít, nem kérdez, míg gyümölcse érik:
A művész és költő alkot, legyen bár ismeretlen,
A hős is harcol és lázad a legutolsó csepp vérig,
Szolgál hittel a szent és megnyugszik a keresztben,
Mert tudva élnek ők mélyebben, jobban, szebben,
Kérdéseikben a válasz - - ott rejlik a tettben.
