A Kertészffy Margit felhasználó összes verse >>>
ÖNMEGISMERÉS
Vagyok aki vagyok, jaj! hibákkal terhes,
Ezer átokkal vert, bús emberbarom.
Vagyok, aki vagyok, olykor félelmetes
Gondolat-erő és égi hatalom!
Vagyok aki vagyok, testem kínzott rabja.
Rám borul az élet, mint mágus-palást.
De a lelkem mégis igéd szentelt papja,
Kitől nem tagadsz meg titkos látomást!
Vagyok aki vagyok, szürke porszem, semmi,
Mely, ha napfény éri, néha fölragyog.
Legyek bár Előtted csupán ennyi - - ennyi - -
Mégis álmaidnak részese vagyok!
1944 február 17
