A Borzos Attila felhasználó összes verse >>>
Úgy igazán
Mi lenne, ha elveszítenélek úgy igazán,
Mikor nem tehetek semmit és nem látok utat,
Csak csüngve lógnék egy nagy diófán,
És emésztene engem a tehetetlen tudat.
Kémlelném a határt, mi távol van, s oly közel,
Hallgatnám a szellőt, hátha megsúgja nékem,
Megsúgja nékem, hogy kis bábisom eljövel,
Szívem is alig verne tán vagy csak éppen.
Titi tá titi tá, két rögid és egy hosszú dobbanás,
Keresné a kis szív is őt csendesen reménnyel,
Kérlelné, hívná a kicsiny édes Zsuzsannát,
Szeme telis tele lenne apró szív alakú könnyel.
S mi lesz, ha nem jössz majd, mert nem tudsz, de akarsz?
Mi lesz? - Mert tudod, hogy helyed itt van mellettem rég -,
Mi lesz, ha ott várlak a diófán csüngve, könnyem mint eső,
Akkor majd lehull és összetörik a megőrzött piros kép.
Mi lesz? Akkor hát eljön a vég.
