A Kálnai Attila felhasználó összes verse >>>
VISSZATEKINTŐ
Élmény, - minek neve sincs,
Ajtó, melyen nincs kilincs,
Idő, - ami feledett,
Sok-sok embert jelentett.
Mégis, - hogyha álmodom,
Emlék szintjén láthatom,
Egy színjáték árnyait,
Az életem társait.
Szülő, barát, szomszédok,
Homály fedi arcotok.
Fél évszázad rátekint,
Emlék most már majdnem mind.
Mert az élet messze száll,
Hisz' az idő meg nem áll.
Telnek-múlnak perceim,
És elfogynak terveim.
2012
