A Kálnai Attila felhasználó összes verse >>>
RÉGMÚLT
Ágyamban hagytam én az álmom,
Felébredve nézve nem találom.
Mert az idő szalad, és már nincs,
A sok összehordott emlékkincs.
Becsukva szemem, rágondolok,
Hol van a szívem, merre dobog?
Ahol a kincsem, ott vagyok én,
Egy álom-ország, leg-közepén.
Szép emlékképek, szememben égnek,
Vágyam mi szép volt, emléke régnek.
Gyermeki lényem, de messze mered,
Velem volt mind, ki már nem lehet.
Az idő elszállt, és ma már nincs,
Nagyszülő, barát, sok emlékkincs.
Akik még velem voltak ott rég,
Nem látom többé, - csak álomképp.
Nézve az eget, szemem elréved,
Időtlen idő, szívembe téved.
Ami még bennem belőle maradt,
Talán egy cseppnyi, - szép pillanat.
2010
