A Kálnai Attila felhasználó összes verse >>>
ÖSZTÖNÖSEN
Vakondok túrt szemem előtt,
Vágyam ébredt, - kapjam el őt!
Ősi ösztön feszült bennem,
Amint hazafelé mentem.
Vadászni azt mi mozduló,
Begyűjteni rögtön mi jó.
A pillanat tört része csak,
Van mi rám száll, - kezem lecsap.
Ősi ösztön maradt bennem,
Ha rám nézel, - támad kedvem.
Izmom feszül, arcom kemény,
Harcra magam, - felajzom én.
Hogy engedném, - mit megfogtam?
Mért is tenném? - gyorsabb voltam.
Birtokolom, - már az enyém,
Megragadtam, - nem adom én!
2004
