A Kálnai Attila felhasználó összes verse >>>
OKTÓBER 6.-án.
Reggeli szél felverte,
Ide-oda keverte.
Ott álltam, és csak néztem,
Hogyan történt, nem értem.
Csípett a por, jött a könny,
Bennem megszűnt a közöny.
Szinte fájt, úgy éreztem,
Szívem mélyén véreztem.
Mi az, ami most elért,
Októbernek reggelén?
Egyszerű föld nem lehet,
Az nem fogja lelkemet.
Ősi por, bíz' az lehet,
Mi a hősöktől ered.
A szívemet felgyújtja,
És lelkemet markolja.
Véráztatta földrög az,
Mitől könnyez az igaz.
Biztatást ad énnekem,
Elsírjam az énekem.
Égre nézek, felfele,
Van még Magyar, - tarts vele!
Kössünk össze, eget, földet,
Ríkassuk meg a felhőket!
Égnek vize mossa le,
Ami szennyes, - el vele!
Béke vágya szívünkbe,
Új erőt adj, kezünkbe.
Tudjad ezt, és valljad is!
Ki az igaz, - ki hamis.
Amíg élsz, ne felejtsed,
Hőseinket éltessed!
2004.10.06.
