A Kálnai Attila felhasználó összes verse >>>
NYOM
Léptemnek nyoma a hó alatt,
Habár nem látszik is, ott marad.
Az elmúlt életem emlékét,
Már el nem felejtik, semmiképp.
Mert mikor eljön az olvadás,
Nem lesz a hó alatt semmi más,
Csak az, mi eddig is, - azelőtt,
Taposott, meggyötört, anyaföld.
Talán egy virág, mely ott kinő,
Lehet majd illatos, tündöklő.
Talajba dagasztott magjából,
Arra járt lényemnek nyomától.
Így múlik el minden ittlétünk,
Apró kis nyomokban, emlékünk.
Elődök útján, ha lépkedünk,
Őseink nyomában élhetünk.
2013
