A Kálnai Attila felhasználó összes verse >>>
E-NAPRA!
Nő, s tény, hogy húzza az igát,
S mint veszett bikát vezet orrunknál fogva,
Teszi a dolgát serényen, nem nyafogva,
Neveli porontyát, jobb dolgokra.
Mit gondol Ő a világról, és magáról?
Legyen bárhol, jókedvvel táncol,
Kezében a kanál s a seprű, ha páhol,
Nincs nyugodt perce, merő illúzió a páholy.
Legyen itt, vagy bárhol, ahová vágyol,
Nélküle nincs rend, mely elbájol,
Csend és béke, vagy illatos mámor.
Ha mégis eltűnne, innen vagy bárhol,
Rossz von' nélküle, mint edény, melynek nincs füle.
Az otthon kihűlne, nem lenne ki szülne,
Szüntelen éreznénk hiányát, s fohászkodnánk fel!
Az Égre tekintve, kell, hogy ő a NŐ,
Körünkbe legyen teremtve, - kérünk hát Istenem!
S Ő szólt; - LEGYEN!
2011.03.07.
