A Kálnai Attila felhasználó összes verse >>>
MADÁR-LESEN
Péter innen, én meg onnan,
Figyelgetem az ághegyen,
Kismadaram egyre lesem,
Nyitott szemem le nem veszem.
Én csak nézem türelmesen,
Miként ül meg az ághegyen,
Itt a lesen egyre lesem,
Miközben Ő ül, - kecsesen.
Péter és én, mi ott ketten,
Nézzük, nézzük figyelmesen,
Mi történik, hogyan lészen,
Fenn az égben, messzeségben.
Eközben csak száll az idő,
A testünk is gémberedő,
De a lelkünk fenn van már,
Odavonzza ág, s madár.
Mit se tudunk földi bajról,
Görcsösödő testünk fáj,
De a fának ága hegyén,
Velünk dalol a madár.
2004
