A Kálnai Attila felhasználó összes verse >>>
ŐSZÜLŐBEN
Én azt hittem, már sose lesz másként,
Nem lesz vége erőnek és mának,
Minden elromlott dolog majd jó lesz,
Ha szakértő kezek, rátalálnak.
Úgy véltem izmom, gyarapszik egyre,
S így napok múltán, enyhül a súly,
Nem vettem észre, másnap felnézve,
Hogy tegnap volt, mi soknak bizonyult.
De most már tudom azt, - volt egy kezdet,
Mikor úgy hittem elég, hogy kezdjek,
Nem néztem véget, bírtam napvéget,
Mind azt, mit kellett, tevékenységet.
Ahogy most látom, fáradt az álmom,
A jelen ruhája oly megkopott.
Nem érem végét, de fáraszt végkép,
Mind az, mi tegnap még gyorsan fogyott.
Gond ma a holnap, fontolgatom csak,
Növekvő percek, ólomként nyomnak.
Nézek a kézre, erőtlenségre,
Öregség-révbe beértem, - vége!
2004
